Most következik a nyaralásom (illetve a feleségemmel töltött közös nyaralásunk ) történetének nem túl rövid leírása. Szép lassan publikálni tervezem a teljes történetet, kezdem is az első nappal.

Ébredés negyed hatkor. Kicsit korán, de legalább nem a pékség már-már megszokott, mindennapos zajára. Kóma, kaki, pisi, smink, kinek-kinek vérmérséklete és bioritmusa szerint. Tanulva a korábbi évek és utazások tapasztalataiból, most nem minibusz, hanem taxi visz minket a reptérre. Spórolás fejenként ezer pénz. És egy óra. Király, mi? Taxi pontosan érkezik, beszállás, utazás, repülőtér.

Nagyon örülünk, az új 2B-ről megyünk. Szép is, új is, de a tömeg, az itt is tömeg. Az utazási iroda standjánál ezer és ezer ember, kígyózó sorok. Repjegyek felvétele fél óra, majd át a check-inhez. Ekkor még volt feleségem. A bejelentkezést követően már nem, hirtelen hajadon lett, legalábbis a beszállókártya szerint. Bár hülyén néz ki, hogy Bibóné MSS, (mármint a magyarnak), de van ilyen.

Viszonylag olcsó válás volt, és még soha életemben nem szabadultam meg ilyen könnyen 60 kilótól. Kivéve a cementes zsák ledobása, de az más súlycsoport. Azt mégse kell éveken (10) keresztül cipelni, nem igaz? A sorban állás közben egy kis elmélkedés az emberi természetről:

Sorban áll a repülőjegyért és tülekszik, majd sorban áll a bejelentkezéshez, és tolakodik, sorban áll a vámnál - itt nincs pofája tolakodni -, majd sorban áll a beszállásnál is, itt meg pláne tolakodik. Mert ha Ő rajta van a gépen, akkor más már nem számít. Én nem sietek. Engem megvár a gép, ráadásul ugyan az, amiért embertársaim ölik egymást. Viszont én nyugodt és bölcs maradtam. A hátulütője, hogy az utolsó sorba a folyosó két oldalára kaptunk helyet. Na és? Hullámvasút! Valójában ez nem ilyen laza, kicsit mindenki izgul, a leszállás kicsit (tényleg kicsit) rázós volt, de megérkeztünk Ázsiába egyben, egészben. Biztos, hogy egészben, mert testem több pontja is sajog, üvölt, kiabál a két órás merev ülés miatt. Főleg a büdösebbik felem. A szebbik felem (a 61 kilós) is örül, hogy végre állhat.

Az érkezést és kiszállást követően megtudom, hogy a számításom helyes volt. 31-32 fok, fülledt meleg, szél (a földszinten) nyima. Még jó, hogy azért a gépet tudta dobálni... Kellemes, két órás busz út. Közben idegenvezető magyaráz törökökről, pénzről, mindenről. Más lehetőség nincs, figyelni kell, de újat nem tud mondani. Meg nem is érdekel.

Érkezés a hotelbe, szép, aranyos, kellemes. Szobák elfoglalva, ruha ledobva, irány felfedezni! Homokos (mesterséges) strand, kicsi, koszos, ápolatlan, de a miénk. Kicsit távolabb, a parton, a szálloda területe mellett végig kövek, élővilág, szemét, tenger, tengernyi szemét. Viszont szebb, mint a homok. Nekem. Első benyomás, hogy tetszik. Séta után kis frissítő kaja, pia (Efes, Raki), majd szobába fel, mert jön ismerősvezető (vagy idegen, de már tudom a nevét), és tart előadást. Terveink szerint a tájékoztatást követően megyünk be a városba. Rutinos utazó nem visz magával olyat, amit meg tud venni - bizonyos keretek közt, így kell tusfürdő és fogkefe, és sajnos, törülköző is, mert a szállodában - horribile dictu - nincs strandtörülköző. Nonszensz. Nos, utazási irodás csaj jobbnál jobb ajánlatokkal bombáz minket (összesen 7 vendég), de magvai terméketlen talajra hullnak. Azért mi jeleztük érdeklődésünket két dolog iránt, de az majd pénteken kerül pontosításra.

A termékismertetőt követően irány a város, a tervek szerint. Dolmusra fel, 4TL, 45 perc, és belváros (turista) szíve. Király. Szeretem a dolmust. Hülye 12-13 éves utaskísérőt Andi elnevezte Sarjadzó Bajusznak. Nyílván az ékes arcszőrzete után. Csúnya volt a gyerek, na. Séta, nézegetés, boltok és bazárok részéről tukmálás, semmi különleges. Váltottunk pénzt, vettünk szükséges és szükségtelen, de szép dolgokat, irány haza. Dolmus. Egyszerű, és nagyszerű. Ha a nyelvet is értenénk (jobban), akkor nem kellene 3 buszt megállítani, mire a 4. arra megy, amerre mi is. De jó. Bunkó, közvetlen cigány népek, beszólogatnak, kibeszélnek, ami ilyenkor kell. Most nem Serkenő Bajusz, hanem Egybe Szemöldök kísér minket, Ő sem szimpi. Újabb 4TL és 45 perc, szálloda. Átöltöz, vacsi. Nem említésre méltó. Volt. Kaja ehető, pia (soft) kritikán aluli, alkoholos pia sem luxus, de ez van. Mit vár az ember az all inclusive szolgáltatástól, nem?

Vacsi után szoba, fürcsi, fekvés. Vagy mégsem. Takaró nyima. Ahogy írom, egy sem. Felöltözés, recepció, reklamáció, szobacsere. Amit otthon órákon keresztül pakoltunk, azt itt cca. 7 perc alatt. Ömlesztve. Hehe. Ha már pakolás, akkor genetika is.
Hogy lehet 3 cipővel menni 2 hétre úgy, hogy az első nap venni kell egy negyediket is? Nekem ez magas, mint egyszerű Bibónak az integrál. Női bőrönd: 14 napra 20 felső és ruha (a lányok értik, mi a ruha, a fiúknak: egyberészes gönc, ami alá csak bugyi és melltartó kell, vagy az sem), 3(!) cipő, 6 nadrág, cicifix garmadával, smink, köbméter orvosság, meg Isten tudja, még mi. 14 kiló. Fiú: (ez már a kompromisszumos megoldás, eredeti terveim szerint mindennek kétharmada) 5 póló, 3 rövid és 2 hosszúnadrág, két ing, 7 zokni, 7 gatya. Fogkrém, borotva nem, oszt jónapot. 9 kiló úgy, hogy átvállaltam a köbméter gyógyszert, és félig tele bőrönd (vagy félig üres?). Szóval magas ez, mint az ugróiskola a verébnek. Persze az áldozat most itt szuszog mellettem (nem alszik, a sárkány csinál így, amikor a lánghoz gyűjti a levegőt), de tényleg ez van. A lányok majd jól beszéljenek ki, mi is azt tesszük majd a fiúkkal.

Szóval a szobacsere jól sikerült, van takaró, de nincs az ágy végén az a lábfeltevős ágyvédő szar, meg díszpárna sem. Ide meg az nem jutott, bár hiányozni nem fog. Normál esetben itt lenne a lezárása a napnak, de olyan mázlista suszter vagyok, hogy jó cipőm nekem sincsen. Ezzel a Qva géppel 31 percet kellett küzdeni, hogy találjak valami szöveg beviteli módot, ami működik is. Beszarok. Jó kis ballaszt, teljesen ki vagyok akadva. Ha ezt most nem tudnám leírni, tuti, hogy a gép az Égei-tenger fenekét szemlélné nagyon közelről. Szóval mondhatni, szoros volt. WordPad. Van alább? Ezzel zárom soraimat, összegzésként meg el kell mondjam, bár a negatívumokat emeltem ki, de mindent összevetve nekem eddig jó, sőt, tökéletes, meg vagyok elégedve. A nehezebbik felem (62 kiló) majd nyilatkozik az Ő részéről. Ja, hiányzik Bogyó. Ennyi mára. Holnap nem tudom mi lesz, mindjárt összerakjuk Süsüvel. Sziasztok olvasók.